Archívum: Gyermeknevelés

Írta:Nyárs Mária

Félelmek, szorongások

Félelmek, szorongások

A 4 éves Fanni kutyáktól fél. Pánikszerű sírással reagál a kutyaugatásra.   Kittiben  a boszorkány emlegetése kelt félelmet,  Sára a sötétségtől és az ablakon bekukucskáló zöld szellemtől retteg.  Porszívó, tűzijáték hangja, üveges szekrényben verdeső madár, a fürdőkád lefolyója, sötétben kígyóvá változó szőnyegrojt, végeérhetetlen a gyermeki félelmek sora.

A félelemre általában káros jelenségként gondolunk, holott törvényszerűen hozzátartozik a fejlődéshez. Felhívja figyelmünket a veszélyre, segít elkerülni a fenyegető helyzeteket. A gyerekek az értelmi és lelki fejlődés során más-más félelmeket élnek meg. Az életkor változásával alakul a félelem és szorongás átélése és kifejezése is. A néhány hónapos csecsemőben a váratlan inger, például hangos zaj, egy hirtelen mozdulat ébreszt félelmet, és hangos sírással reagál. 7-8 hónapos korban jelenik meg az idegenektől és a szokatlantól való félelem, mely előfutára a szeparációs szorongásnak. A félelmek ekkor konkrét tárgyhoz, eseményhez kötődnek. Fájdalmas orvosi beavatkozáshoz, villámláshoz, hangosan csaholó kutyához, az anyától való elváláshoz.  Nagyjából 2,5- 3 éves kortól a szorongások egy másik típusa is megjelenik a szimbolikus félelmek formájában, melyet a szörnyek, szellemek, fantázialények képviselnek.

Szeparációs szorongás

A szeparáció, a magára maradottság, elhagyatottság ősi, általános félelem. A szeparációs szorongás abban az életkorban jelenik meg először, amikor a gyermeki lélek  kibontakozik az anyával való egységből,  amikor képes önmagát a másiktól elkülöníteni.  7-8 hónapos kortól a fejlődést kísérő, természetes félelem, melyet a szülőtől való elválás vált ki. A csecsemő sírni kezd, ha anyja eltűnik látóteréből, a nagyobbacska gyermek folyamatosan igényli a jelenlétét, nem akar eltávolodni az anyától, fél az elalvástól.  Zavartalan fejlődés és megfelelő anya-gyerek kötődés esetén 3 éves korra csökken, azonban a közösségbe kerülés ismét felerősíti a szeparációs félelmeket. Az óvodában csimpaszkodik a szülőbe, kétségbeesetten tiltakozik az elszakadásra, hangos zokogással válik el tőle. Az első hetekben mindez teljesen normális, azonban a beszoktatás időszaka után már indokolatlan szorongásra figyelmeztet, ha nem akar óvodába menni, rosszkedvű reggelenként, hasa fáj, az óvodában pedig játék helyett szomorkásan gubbaszt egész nap.  A túlzott mértékű szeparációs szorongás fennmaradásához általában az édesanya saját szorongása, túl szoros kötődés, szülői aggodalmaskodása járul hozzá.

Szörnyek, szellemek, boszorkányok

A 3 éves kisgyerek képzeletében megelevenednek a mesék alakjai, boszorkányok, szörnyek, szellemek. Képzeletvilága és az objektív valóság nem különül el élesen. Egyszerre tudja, hogy fantáziájának alakjai nem léteznek, és hiszi, hogy valóságossá tudnak válni. Az éjszaka sötétjében kígyóvá változik a szőnyegrojt, szellem lesz  a bizonytalan körvonalú árnyékból, szörnyeteg szemével néz az utcáról beszűrődő távoli fény. Ezek a félelmek a gyermeki világkép természetes kísérői, intenzív erővel képesek megjelenni, az iskoláskor kezdetére azonban veszítenek erejükből. A szimbolikus félelmek mögött gyakran más jelenség áll, így elfedik a tényleges kiváltó okot.  Az ijesztő fantázialények nem ritkán a gyermek környezetének egy-egy valós személyét, mindennapjainak valamilyen konfliktusát tükrözik. A boszorkány szimbolizálhatja a fenyegető anyát, a kutyaugatás a szülők hangos veszekedését. Az ilyen típusú szorongások csak az eredeti ok feltárásával oldódnak.

Az óvodás kisgyermek gyakran éretlen viselkedésformákkal, egy korábbi fejlettségi szintre történő visszacsúszással védekezik a szorongás ellen. A korábban már szobatiszta apróság újból bepisil, körmét rágja, felriad rossz álmából, nem tud elaludni.

A gyermekkori félelmek minden helyzetre kiterjedő általános szorongássá növekedhetnek. A túlzott mértékűre duzzadt, aktivitást bénító irreális szorongás mindenképpen ártalmas.  Talaját képezheti a később megjelenő szorongásos zavaroknak, felnőttkorban is meghatározhatja életünket, kapcsolatainkat, a világhoz való viszonyulásunkat.  Ha felerősödnek a fejlődést normálisan kísérő gyermeki szorongások, tartósan tapasztaljuk ezeket a tüneteket, kérjük mindenképpen szakember segítségét.

 

 

 

Írta:Nyárs Mária

Alvásproblémák

Este jó, este jó…

A kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődéshez, az egészség megőrzéséhez minden gyereknek szüksége van megfelelő mennyiségű, zavartalan alvásra.  Alvászavarokkal sok felnőtt küszködik, megjelenésük éppen óvodáskorban jellemző, a gyerekek nagy százalékát érinti.

Fotó: David Castillo Dominici

Óvodáskorban átlagosan 11-13 óra az alvásszükséglet, egyéni különbségek azonban megfigyelhetők. A gyermek alvásigényét életkora és temperamentuma egyaránt befolyásolja. Egyes gyerekek rövidebb éjszakai alvás után is kiegyensúlyozottak napközben, nem igénylik a délutáni alvást, másoknak pedig még nagycsoportosan is szükségük van erre.

A gyerekkorban jelentkező alvászavarok tünetei és okai változatosak. Gyakran a fejlődést kísérő átmeneti jelenségről van szó, máskor családi problémák, érzelmi megterhelés, változás játszik szerepet kialakulásukban.

A pszichológust felkereső szülőknek legtöbbször az elalvás nehézségei, a gyakori éjszakai felébredések és rossz álmok jelentik a problémát. A kisgyerek nem tud egyedül elaludni, húzza az időt elalvás előtt, éjjelente átmegy a szülői ágyba, rémálmok zavarják meg pihenését. Nem ritka azonban ebben az életkorban az alvajárás és az ijesztő, pánikszerű félelmi reakciókkal kísért éjszakai felriadás sem.

Az elalvás problémái

Sok kisgyerek mesteri módon igyekszik minél későbbre tolni az elalvás idejét. „Szomjas vagyok… pisilni kell… még egy puszit kérek…”, a hasonló praktikák ismerősek lehetnek minden szülő számára. A huzavona oka az egyedülléttől, elkülönüléstől való félelem, az úgynevezett szeparációs szorongás. A magára maradottság, az elszakadás a biztonságot adó szülőtől ijesztő sok kicsi számára. A bizonytalan árnyak, a sötétség még nagyobbra növeszti ezeket a félelmeket. Sokszor ludasak a szülők is, ha fegyelmezési céllal mumust, zsákos embert és hasonló fenyegető lényeket emlegetnek a gyereknek, akinek fejében a fantázia és a valóság még egybemosódik.

A nehezen elalvó gyerekek éjszaka is gyakran felébrednek, keresik a szülő közelségét, gyakran kéretőznek a szülői ágyba.

Könnyebbé tehetjük az elalvást az esti meséléssel, halk dúdolással, jelzőfény vagy kislámpa használatával. Segít a szorongás leküzdésében egy kedvenc szőrmók játék, mely kicsit az anyát pótolja. A lefekvési ceremóniákat azonban ne nyújtsuk túl hosszúra. Adjuk tudtára, hogy csak egy mesét mondunk, és hogy ez tényleg az utolsó puszi. Ha éjszaka felébred és átjön ágyunkba, kísérjük vissza sajátjába, ha kell, sokadszorra is, bármilyen kényelmes is megengedni az ottmaradást.

Rossz álmok

A gyakori felzaklató álmok hátterében mindig megtalálható a szorongás. Előidézheti bármilyen felkavaró esemény, konfliktus, jelentős változás a gyerek életében.  Máskor a szülő felé irányuló, ki nem fejezhető haraghoz kapcsolódó bűntudatban található meg az ok.  Rossz álmai felébresztik, nehezen tud visszaaludni, de fel tudja idézni, akár másnap is. Ezzel szemben nem emlékszik a Pavor nocturnusnak nevezett drámai éjszakai felriadásra. Ez a  jelenség 5-7 éves kor körül a leggyakoribb. Jellemzője, hogy a gyerek hirtelen ébred fel, szeme nyitva, rémült, kapkodja a levegőt, remeg, a félelem jeleit mutatja. Látszólag ébren van, valójában mélyen alszik, nem reagál a külső ingerekre, ha kérdezgetjük, csak zavaros választ tud adni, nem lehet felébreszteni, így megnyugtatni sem.  Az éjszakai felriadás általában nagyon megijeszti a szülőket, többnyire azonban átmeneti jelenség.

Kevésbé riasztó, de gyakran fordul elő óvodáskorban az alvajárás. Ugyanúgy nem emlékszik rá, mint a riasztó éjszakai felriadásra. A kicsi ilyenkor nyitott szemmel, zavartan, tétován járkál, majd néhány perc után visszatér ágyába. Felébreszteni ilyenkor sem szükséges. Többnyire nincs pszichés oka.

Az egy-egy alkalommal megjelenő rémálmok nem igényelnek beavatkozást, azonban ha rendszeressé válnak, érdemes segítséget kérni az érzelmi okok feltárásához és orvoslásához.

Néhány tanács

A rendszeresség, a közel hasonló időpontban történő lefekvés, a rugalmasan kezelt, de az életkornak megfelelő szokások, esti ceremóniák biztonságot jelentenek az óvodások számára.  Nem pótolja anya vagy apa cirógatását, esti meséjét a televízió, ne arra bízzuk a gyerek elaltatását! Teremtsünk az alváshoz megfelelő feltételeket, segítsük a kisgyereket az esti lecsendesülésben, hiszen olykor a túlzott fáradtság nehezíti az elalvást.

.

.

Írta:Nyárs Mária

Az ünnep üzenete

Az ünnep üzenete

Mikulás, Karácsony, Szilveszter, az év utolsó hónapja bővelkedik különleges napokban. Kicsiknek és nagyoknak egyformán kiemelkedik közülük az év legvarázsosabb ünnepe: Karácsony. Már hetekkel előtte készülünk rá, ajándékokat vásárolunk vagy készítünk, különös izgalommal várjuk. Miért olyan fontos ünnep Karácsony? Mit üzenünk vele a gyerekeknek?

A keresztény vallásos családokban Karácsonykor Jézus születését ünneplik. Sokan követik ezt a tradíciót a vallás gyakorlása nélkül is, mások pedig egyszerűen a szeretet, a család ünnepeként tartják számon.Karácsonyt hosszú ráhangolódás előzi meg, Advent időszaka, mely a keresztény felfogás szerint a várakozást jelenti Jézus eljövetelére.  Advent azonban vallási üzenete nélkül is valami szép, valami csoda bekövetkezését ígéri, hiszen az óvodás kisgyerek mágikus, csodákkal teli világában Karácsony is valami titokzatos csoda, melynek könnyen átadja magát az erre az életkorra jellemző sajátos kettős tudattal, ahol a valóság és a képzelet világa egyszerre jelenlévő, nem különül el élesen.

.

Foto: Tom Clare

.

Várakozás, öröm, ajándék

Már az ünnepre készülés ideje is izgalmakkal, örömökkel teli. Az ünnepvárásban észrevétlenül tanítjuk meg a kisgyereknek, hogyan öltöztethetjük ünneplőbe a szívünket. Megtanulja, ahogyan kiemeljük az ünnepet a napok sokaságából, ahogyan különlegessé tesszük, ahogyan tartalmat és jelentést adunk az ünnepnapoknak. Türelmet a várakozás feszültségéhez, az idő tagolását. A másikra figyelést, az adás örömét és jelentőségét. Azt tanulja meg, amit közvetítünk számára, amit nekünk jelent az ünnep. Ezeknek a heteknek a közös készülődése, az ünnepi sütemények készítése, adventi gyertyák gyújtása, az ajándékkészítés olyan együttes élményt képvisel, melynek érzelmi töltése igen nagy, így önmagában is érzelmi táplálék minden gyereknek. Nincs ez másképp Karácsony napjaival sem. A karácsonyi csoda együttes megélése, a ráérős idő, a bensőséges öröm, a karácsonyfa üveggömbjei, ízek, illatok, hangulatok együttesen szerveződnek élménnyé, mely elkísér felnőttkorunkra is. Ezt a csodát vágyjuk felnőttként, ezt szeretnénk szülőként megteremteni gyerekeinknek.  Erről is üzen Karácsony: hogyan kell szeretni és ünnepelni.

Valljuk be, a gyerekek számára az ünnep legfontosabb és elmaradhatatlan része az ajándék. Milyen a jó ajándék?  Minden gyereknek -és felnőttnek- a „szeretve vagyok”, a „jó vagyok” biztonságot adó érzése a legnagyobb ajándék. Jó ajándék az, ami nem pénzben kifejezett értékével helyettesíti szeretetünket. A jó ajándék személyre szabott, odafigyelésről szól.  Meglepetés, titkos vágyak megvalósulása, de megtanít a vágyaknak határt szabni. Felnőttként talán tudjuk, talán hangoztatjuk is, hogy a meghittség, az együttes öröm, az érzelmi odafordulás a tárgyaknál sokkal fontosabb, mégis könnyen elcsábít bennünket a csillogó kirakatok és harsány reklámok kínálata. Ne a külsőségekre helyezzük a hangsúlyt, ne ez legyen az ünnep lényege.

.

Szokások, hagyományok

Minden családban megtalálhatók a Karácsonyhoz kapcsolódó egyéni szokások. Vendégségbe megyünk vagy vendéget várunk, együtt díszítjük a kisgyerekkel a karácsonyfát vagy a nagyszülőkre bízzuk őt erre az időre, a Jézuska hozza az ajándékot vagy a szülők veszik, halat főzünk vagy töltött káposztát, ezek a részletek mind egy-egy elemét képezik családi hagyományainknak. A karácsonyi készülődésben vállalt munkamegosztástól elkezdve, az ünnepi menün, karácsonyi dalokon, ajándékozási szokásokon keresztül az éjféli mise szertartásáig családonként eltérő rituálék jellemzőek. Értékként adódnak át egyik nemzedékről a másikra, itt-ott kicsit átalakulva, új elemekkel bővülve. Családi hagyományaink a „mi vagyunk” érzését nyújtják. Fokozzák az összetartozás érzését, részét képezik a családi identitásunknak, erősítik a család biztonságot adó belső erejét, fogódzót adnak a hétköznapokban. Minden családi ünnep, így Karácsony is ezzel az erővel tudja növeszteni a gyermeki lelket.

Az ünnep szépségét, hangulatát mi felnőttek formáljuk. Az adventi gyertyák ígérete szerint Karácsony a szeretet és az öröm megérkezése. Beköszönt-e hozzánk, megteremtjük-e ennek erőt adó csodáját, az rajtunk, szülőkön múlik.

.

Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.

.

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.