Archívum: Pszichológus

Írta:Nyárs Mária

Rossz szokás vagy valami más?

Ujjszopás, körömrágás, önringatás, hajcsavargatás. Általában bosszantó rossz szokásként gondolunk ezekre a tevékenységekre, melyek akár felnőttkorban is tapasztalhatók. Ártalmatlan tevékenységek, rossz szokások, a feszültségoldás eszközei vagy tünetek? 

.

Ujjszopás, önringatás, körömrágás

A csecsemőkor általános, természetes jelensége az ujjszopás. Az élet első heteiben a csecsemők véletlenül találják meg kezükkel a szájukat, később már tudatos cselekvéssé válik az ujjszopás.

Nem ritka csecsemőkorban az önringatás, azaz valamilyen ismétlődő, ritmusos tevékenység végzése, például fejhimbálás, a karok ritmusos mozgatása, vagy akár az egész test folyamatos ringatása. Ezek a mozgások egészséges fejlődés esetén a csecsemőkor végére fokozatosan meg is szűnnek.

Óvodás korba lépve az ujjszopást felválthatja a körömrágás. Olyan gyerekeknél is felléphet, akik korábban nem szopták ujjukat. A körömrágás 4 éves kor előtt nem jelentkezik, olykor csak átmeneti, máskor tartóssá válik. Nagyobb gyermekek körében szintén gyakori, sőt, felnőttkorban is előforduló „rossz szokás”.

Körömrágás, hajcsavargatás, önringatás, ujjak tördelése, valójában nem egyszerűen rossz szokások. Örömkereső cselekvésből a feszültségoldás eszközévé alakulnak, de komoly tünetté is fejlődhetnek.

.

A szorongás jele

Az ujjszopás és önringatás funkciójukat tekintve rokon jelenségek, 2-3 éves korig nem tekinthetők kórosnak. Nagyjából másfél éves korig a baba számára a száj, a szopás a kielégülés és az öröm forrása, ilyenkor az ujjszopás a baba örömkereső tevékenységének a jele. Az önringatással együtt más szerepe  is van: az önmegnyugtatás. Amikor a pici magára marad, vagy éppenséggel túl sok az inger körülötte, szorongást, félelmet él meg, belső nyugalmi állapotának megteremtéséhez alkalmazza mindkét tevékenységet. Amikor járni kezd, a motoros aktivitás megnövekedésével általában már ritkulnak, elalvásnál, önmegnyugtatásként azonban még sokáig jellemzők lehetnek.

Óvodás korban átmenetileg vissza is térhetnek, betegség, fáradtság idején, megterhelést jelentő helyzetekben.  Nem igényel különös figyelmet, ha csak ilyen esetekben jelentkeznek, azonban ha eluralkodnak, túlzott méreteket öltenek, akkor komoly belső szorongásra figyelmeztetnek. Olyan jelek, melyek a szülő-gyerek kapcsolat zavarára, a kötődés hiányára, súlyos érzelmi elhanyagoltságra utalnak. Más tünetek mellett az értelmi fogyatékosság, illetve az autizmus kísérő jelenségei  is lehetnek.

A körömrágás észrevehetően erősödik félelemmel teli helyzetekben, izgalmi állapotokban.  Mindig a gyermek szorongásának jele. Óvodás korban a szülőtől való elszakadás, a szülő elvesztésének gondolata hordozza a legtöbb félelmet. Iskolás korban a megnövekedett követelmények és elvárások, az ezeknek való megfelelés igénye adja hátterét, azonban okai között megtalálható a gyermek életében bekövetkezett bármilyen változás, melyet nehezen tud feldolgozni. Testvér születése, költözés, a szülők konfliktusa, mind kibillenthetik belső egyensúlyából.

Érdemes tudni, hogy körömrágás elfojtott, önmaga felé fordított agressziót is magában hordoz, mely a kemény, szigorú szülők vagy nevelők felé nem nyilvánulhat meg. Még erőteljesebb indulatról árulkodnak az olyan tevékenységek, melyekkel a gyerek önmagának okoz fájdalmat. A hajtépkedés, szájharapdálás, ujjak tördelése, a fej falba verése olyan tünetek, melyek minden esetben a szakember segítségét igénylik, csakúgy, mint az állandósult, kóros  körömrágás.

.

Mi a teendő?

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt létszükséglet a biztonság, az elfogadás, a szeretet megtapasztalása. Legyünk érzelmileg elérhetők gyerekeink számára. Túlzott szigorral ne szaporítsuk a szorongáskeltő helyzeteket. Nem szerencsés, ha folyton rászólunk, ha erőszakosan akarjuk leszoktatni a számunkra bosszantó, a gyerek számára viszont önvigasztaló, megnyugtatást jelentő ténykedéséről. Ehelyett gondoljuk végig, mi történt az életében, mi lehet számára a feszültség forrása?  Nem várunk-e túl sokat tőle? Kap-e tőlünk elég figyelmet és törődést? Jut-e idő önfeledt együttlétre, játékra, elalvás előtti mesére, dúdolgatásra?  Ha e kérdések végiggondolása után sem találjuk a „rossz szokások” okát, kérjük szakember segítségét a probléma feltárásához és orvoslásához.
.
Szerző: Nyárs Mária
2011. június
.
Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.
.

Írta:Nyárs Mária

Szobatisztaságra nevelés

A szobatisztaság tudatos kialakulása igen komoly lépés a kisgyermek fejlődésében. A vizelet és széklet visszatartása majd akaratlagos ürítése az a funkció, ahol életében először azt várjuk el tőle, hogy önállóan szabályozza, saját akaratával irányítsa önmagát.

.

Mi tekinthető szobatisztaságnak?

A szobatisztaság lényege a szükségletek visszatartásának képességében rejlik, a vizelet és a széklet szándékos, akaratlagos ürítése, az ürítési funkciók feletti kontroll elsajátítása esetén beszélhetünk csak szobatisztaságról.

A szobatisztaságra szoktatás megkezdéséhez bizonyos érettség szükséges biológiai és pszichológiai szempontból egyaránt. Fizikailag képesnek kell lennie a stabil ülésre, erre viszonylag hamar, 7-8 hónapos koruk körül alkalmasak is a babák. Sok édesanya rá is ülteti már ilyenkor a kicsit a bilire. Mások az automatikus ürítés jeleit figyelik, hiszen amikor a végbél környéke megtelik széklettel, a baba tudatosság nélküli ürítéssel reagál az ingerre, nyom, izmait megfeszítve erőlködhet is. Ha ez általában ugyanabban az időpontban történik, könnyű a bilibe is elcsípni a pisit vagy a kakit. Mindez azonban egyfajta feltételes reflex kiépülésének tekinthető csupán, nem szobatisztaságnak.

Szobatisztaságról csakis akkor beszélhetünk, amikor szándékos tevékenységről van szó, erre pedig még egy kis időt várni kell.

Nagyjából 18 hónapos korban már jobban észleli testének jelzéseit, az inger kezd tudatosulni benne. A széklet visszatartása és elengedése egyfajta örömet is okoz számára. Egyre inkább képessé válik izmainak kontrolljára, az akaratlagos működtetésre. Zavarja is már a pelenka tartalma, kényelmetlenül érzi magát kakisan. Kezdi azt is megérteni, hogy szülei mit várnak tőle, sőt, most már összefüggésbe tudja hozni a kis edényke tartalmát erőfeszítésének eredményével, „teljesítményével”. Végül az sem mellékes, hogy szükségleteit jelezni is tudja.  Ha ezek a feltételek adottak, akkor pszichológiai szempontból is siker várható a szobatisztaságra szoktatásban.

.

Autonómia vagy szégyen és kétely?

A pszichológusok kitüntetett jelentőséget tulajdonítanak a személyiségfejlődésben a 1,5-3 éves korig tartó életkornak, melynek legfőbb feladata a szobatisztaság elsajátítása. Ennek az életkori szakasznak a nevelési hibáit egész életén keresztül karaktervonásként hordozhatja az ember.

A szülőktől való első függetlenedési törekvések, az önállóságért vívott harc, a saját akarat gyakorlásán keresztül az anyától való elkülönültség érzésének megerősödése, a szabályokkal, renddel való találkozás, a saját és szülői akarat összeütközése jellemzi ezt az életkort, melyben a fejlődési feladat megoldása megalapozza a személyiség autonómiáját, szemben a szégyennel és kétellyel.

Ez az életkor a dackorszak ideje is, az „én akarom”, „én csinálom” törekvések időszaka. Minden gyermek számára fontos saját hatékonyságának megtapasztalása, azaz hogy képes irányítani, befolyásolni a körülötte lévő kis világot.

Az ürítésben részt vevő izmok akaratlagos szabályzásának megtanulásán keresztül, az „én csináltam”, a „képes vagyok megcsinálni” érzés, a teljesítmény okozta elégedettség megtapasztalásával, a visszatartás-elengedés képességének gyakorlásával, az „adni és megtartani” élménnyel fejlődik ki a saját akarat, az elvárásokhoz és szabályokhoz való alkalmazkodás készsége, formálódik az önkontroll, a megfelelésérzés, a felelősség. Felnőttkori tartásunk, kompetencia-érzésünk, hatékonyságunk, vagy ellenkezőleg, önállótlanságunk, önleértékelésünk, a szégyenkezésre való hajlamunk alapozódik meg ebben az időszakban.

A szükségtelenül korai kezdés, a túlkontrollálás, a szülői türelmetlenség, esetenként durva szabályok alkalmazása a szobatisztaság tanulásának folyamatában könnyen vezet kudarchoz, megalapozva az ún. „anális karaktert”. Az ilyen személyiséget a rendszeretet, kényszeres tisztaság, kínos pontosság, makacsság, fukarság jellemzi. Ennek ellentéteként, a saját karaktervonások hárításaként kialakulhat a túlzott nagyvonalúság, rendetlenség, a dolgok szétszórása.

.

Türelem, tapintat, szeretetteljes légkör

A kiválasztási funkciók gyakorlásának időszaka sok konfliktust eredményezhet az egyébként jó szülő-gyerek viszony esetén is. A gyerekek alárendelődnek a szülői akaratnak, de erősödő önállósodási törekvéseiket dacosságban, negativisztikus viselkedésben juttathatják kifejezésre.  A nyugodt, szeretetteljes légkör, a bizalom, türelem és tapintat megkönnyítik ennek az időszaknak a zavartalan, elakadások nélküli lefolyását.

Nagy egyéni különbségek vannak a gyerekek között a fejlődés egyéni tempójában. A legfontosabb szempont a szobatisztaságra szoktatás megkezdésében ennek figyelembe vétele. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a túl korán kialakított szobatisztaság labilis készség, könnyen felborul, ha valami zavaró esemény történik a kicsi környezetében.

Ne kezdjük tehát túl korán, ne erőltessük, ne siettessük a folyamatot. Ne is hasonlítgassuk más gyerekekhez, ne példálózzunk esetleg már szobatiszta kis társai „ügyességével”, várjuk ki, amíg maga is minden szempontból éretté válik a szobatisztaságra.  Amikor kíváncsiskodni kezd, érdeklődést mutat aziránt, ahogy a nagyok intézik dolgaikat, biztosak lehetünk benne, hogy megkezdhetjük a bilire ültetést.

Pontosan tudnia kell, mit várunk el tőle. Mutassuk meg, hová várjuk a pisit, kakit, legyen hozzáférhető számára, kínáljuk fel többször is használatra, de semmiképpen se ültessük erőszakosan bilire.

Egyes gyerekek szinte egyik napról a másikra szobatisztává válnak, másoknak hosszabb időre lehet szükségük. Legyünk türelmesek! Siker esetén örüljünk vele, dicsérjük is meg.

Ne vegyük kedvét nehezteléssel, amikor elmarad a siker.  Ha csalódottságot fejezünk ki, könnyen szorongást, agressziót válthatunk ki gyermekünkben, hajlandóságát ellenszegülésbe fordítva.

A legdurvább módszerek a verés, fenyegetőzés, kigúnyolás, szidalmazás. Soha ne éljenek vele!

Az átlagos fejlődésű kisgyermek 3-4 éves korára szobatisztává válik. Átmeneti visszaesések megfelelő szoktatás esetén is előfordulhatnak, betegség, traumatikus események hatására. Ha azonban állandósul a bepisilés vagy bekakilás, érdemes szakemberhez fordulni.

.

Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.

.

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.