Címke archívum: Gyereknevelés

Írta:Nyárs Mária

Félelmek, szorongások

Félelmek, szorongások

A 4 éves Fanni kutyáktól fél. Pánikszerű sírással reagál a kutyaugatásra.   Kittiben  a boszorkány emlegetése kelt félelmet,  Sára a sötétségtől és az ablakon bekukucskáló zöld szellemtől retteg.  Porszívó, tűzijáték hangja, üveges szekrényben verdeső madár, a fürdőkád lefolyója, sötétben kígyóvá változó szőnyegrojt, végeérhetetlen a gyermeki félelmek sora.

A félelemre általában káros jelenségként gondolunk, holott törvényszerűen hozzátartozik a fejlődéshez. Felhívja figyelmünket a veszélyre, segít elkerülni a fenyegető helyzeteket. A gyerekek az értelmi és lelki fejlődés során más-más félelmeket élnek meg. Az életkor változásával alakul a félelem és szorongás átélése és kifejezése is. A néhány hónapos csecsemőben a váratlan inger, például hangos zaj, egy hirtelen mozdulat ébreszt félelmet, és hangos sírással reagál. 7-8 hónapos korban jelenik meg az idegenektől és a szokatlantól való félelem, mely előfutára a szeparációs szorongásnak. A félelmek ekkor konkrét tárgyhoz, eseményhez kötődnek. Fájdalmas orvosi beavatkozáshoz, villámláshoz, hangosan csaholó kutyához, az anyától való elváláshoz.  Nagyjából 2,5- 3 éves kortól a szorongások egy másik típusa is megjelenik a szimbolikus félelmek formájában, melyet a szörnyek, szellemek, fantázialények képviselnek.

Szeparációs szorongás

A szeparáció, a magára maradottság, elhagyatottság ősi, általános félelem. A szeparációs szorongás abban az életkorban jelenik meg először, amikor a gyermeki lélek  kibontakozik az anyával való egységből,  amikor képes önmagát a másiktól elkülöníteni.  7-8 hónapos kortól a fejlődést kísérő, természetes félelem, melyet a szülőtől való elválás vált ki. A csecsemő sírni kezd, ha anyja eltűnik látóteréből, a nagyobbacska gyermek folyamatosan igényli a jelenlétét, nem akar eltávolodni az anyától, fél az elalvástól.  Zavartalan fejlődés és megfelelő anya-gyerek kötődés esetén 3 éves korra csökken, azonban a közösségbe kerülés ismét felerősíti a szeparációs félelmeket. Az óvodában csimpaszkodik a szülőbe, kétségbeesetten tiltakozik az elszakadásra, hangos zokogással válik el tőle. Az első hetekben mindez teljesen normális, azonban a beszoktatás időszaka után már indokolatlan szorongásra figyelmeztet, ha nem akar óvodába menni, rosszkedvű reggelenként, hasa fáj, az óvodában pedig játék helyett szomorkásan gubbaszt egész nap.  A túlzott mértékű szeparációs szorongás fennmaradásához általában az édesanya saját szorongása, túl szoros kötődés, szülői aggodalmaskodása járul hozzá.

Szörnyek, szellemek, boszorkányok

A 3 éves kisgyerek képzeletében megelevenednek a mesék alakjai, boszorkányok, szörnyek, szellemek. Képzeletvilága és az objektív valóság nem különül el élesen. Egyszerre tudja, hogy fantáziájának alakjai nem léteznek, és hiszi, hogy valóságossá tudnak válni. Az éjszaka sötétjében kígyóvá változik a szőnyegrojt, szellem lesz  a bizonytalan körvonalú árnyékból, szörnyeteg szemével néz az utcáról beszűrődő távoli fény. Ezek a félelmek a gyermeki világkép természetes kísérői, intenzív erővel képesek megjelenni, az iskoláskor kezdetére azonban veszítenek erejükből. A szimbolikus félelmek mögött gyakran más jelenség áll, így elfedik a tényleges kiváltó okot.  Az ijesztő fantázialények nem ritkán a gyermek környezetének egy-egy valós személyét, mindennapjainak valamilyen konfliktusát tükrözik. A boszorkány szimbolizálhatja a fenyegető anyát, a kutyaugatás a szülők hangos veszekedését. Az ilyen típusú szorongások csak az eredeti ok feltárásával oldódnak.

Az óvodás kisgyermek gyakran éretlen viselkedésformákkal, egy korábbi fejlettségi szintre történő visszacsúszással védekezik a szorongás ellen. A korábban már szobatiszta apróság újból bepisil, körmét rágja, felriad rossz álmából, nem tud elaludni.

A gyermekkori félelmek minden helyzetre kiterjedő általános szorongássá növekedhetnek. A túlzott mértékűre duzzadt, aktivitást bénító irreális szorongás mindenképpen ártalmas.  Talaját képezheti a később megjelenő szorongásos zavaroknak, felnőttkorban is meghatározhatja életünket, kapcsolatainkat, a világhoz való viszonyulásunkat.  Ha felerősödnek a fejlődést normálisan kísérő gyermeki szorongások, tartósan tapasztaljuk ezeket a tüneteket, kérjük mindenképpen szakember segítségét.

 

 

 

Írta:Nyárs Mária

Alvásproblémák

Este jó, este jó…

A kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődéshez, az egészség megőrzéséhez minden gyereknek szüksége van megfelelő mennyiségű, zavartalan alvásra.  Alvászavarokkal sok felnőtt küszködik, megjelenésük éppen óvodáskorban jellemző, a gyerekek nagy százalékát érinti.

Fotó: David Castillo Dominici

Óvodáskorban átlagosan 11-13 óra az alvásszükséglet, egyéni különbségek azonban megfigyelhetők. A gyermek alvásigényét életkora és temperamentuma egyaránt befolyásolja. Egyes gyerekek rövidebb éjszakai alvás után is kiegyensúlyozottak napközben, nem igénylik a délutáni alvást, másoknak pedig még nagycsoportosan is szükségük van erre.

A gyerekkorban jelentkező alvászavarok tünetei és okai változatosak. Gyakran a fejlődést kísérő átmeneti jelenségről van szó, máskor családi problémák, érzelmi megterhelés, változás játszik szerepet kialakulásukban.

A pszichológust felkereső szülőknek legtöbbször az elalvás nehézségei, a gyakori éjszakai felébredések és rossz álmok jelentik a problémát. A kisgyerek nem tud egyedül elaludni, húzza az időt elalvás előtt, éjjelente átmegy a szülői ágyba, rémálmok zavarják meg pihenését. Nem ritka azonban ebben az életkorban az alvajárás és az ijesztő, pánikszerű félelmi reakciókkal kísért éjszakai felriadás sem.

Az elalvás problémái

Sok kisgyerek mesteri módon igyekszik minél későbbre tolni az elalvás idejét. „Szomjas vagyok… pisilni kell… még egy puszit kérek…”, a hasonló praktikák ismerősek lehetnek minden szülő számára. A huzavona oka az egyedülléttől, elkülönüléstől való félelem, az úgynevezett szeparációs szorongás. A magára maradottság, az elszakadás a biztonságot adó szülőtől ijesztő sok kicsi számára. A bizonytalan árnyak, a sötétség még nagyobbra növeszti ezeket a félelmeket. Sokszor ludasak a szülők is, ha fegyelmezési céllal mumust, zsákos embert és hasonló fenyegető lényeket emlegetnek a gyereknek, akinek fejében a fantázia és a valóság még egybemosódik.

A nehezen elalvó gyerekek éjszaka is gyakran felébrednek, keresik a szülő közelségét, gyakran kéretőznek a szülői ágyba.

Könnyebbé tehetjük az elalvást az esti meséléssel, halk dúdolással, jelzőfény vagy kislámpa használatával. Segít a szorongás leküzdésében egy kedvenc szőrmók játék, mely kicsit az anyát pótolja. A lefekvési ceremóniákat azonban ne nyújtsuk túl hosszúra. Adjuk tudtára, hogy csak egy mesét mondunk, és hogy ez tényleg az utolsó puszi. Ha éjszaka felébred és átjön ágyunkba, kísérjük vissza sajátjába, ha kell, sokadszorra is, bármilyen kényelmes is megengedni az ottmaradást.

Rossz álmok

A gyakori felzaklató álmok hátterében mindig megtalálható a szorongás. Előidézheti bármilyen felkavaró esemény, konfliktus, jelentős változás a gyerek életében.  Máskor a szülő felé irányuló, ki nem fejezhető haraghoz kapcsolódó bűntudatban található meg az ok.  Rossz álmai felébresztik, nehezen tud visszaaludni, de fel tudja idézni, akár másnap is. Ezzel szemben nem emlékszik a Pavor nocturnusnak nevezett drámai éjszakai felriadásra. Ez a  jelenség 5-7 éves kor körül a leggyakoribb. Jellemzője, hogy a gyerek hirtelen ébred fel, szeme nyitva, rémült, kapkodja a levegőt, remeg, a félelem jeleit mutatja. Látszólag ébren van, valójában mélyen alszik, nem reagál a külső ingerekre, ha kérdezgetjük, csak zavaros választ tud adni, nem lehet felébreszteni, így megnyugtatni sem.  Az éjszakai felriadás általában nagyon megijeszti a szülőket, többnyire azonban átmeneti jelenség.

Kevésbé riasztó, de gyakran fordul elő óvodáskorban az alvajárás. Ugyanúgy nem emlékszik rá, mint a riasztó éjszakai felriadásra. A kicsi ilyenkor nyitott szemmel, zavartan, tétován járkál, majd néhány perc után visszatér ágyába. Felébreszteni ilyenkor sem szükséges. Többnyire nincs pszichés oka.

Az egy-egy alkalommal megjelenő rémálmok nem igényelnek beavatkozást, azonban ha rendszeressé válnak, érdemes segítséget kérni az érzelmi okok feltárásához és orvoslásához.

Néhány tanács

A rendszeresség, a közel hasonló időpontban történő lefekvés, a rugalmasan kezelt, de az életkornak megfelelő szokások, esti ceremóniák biztonságot jelentenek az óvodások számára.  Nem pótolja anya vagy apa cirógatását, esti meséjét a televízió, ne arra bízzuk a gyerek elaltatását! Teremtsünk az alváshoz megfelelő feltételeket, segítsük a kisgyereket az esti lecsendesülésben, hiszen olykor a túlzott fáradtság nehezíti az elalvást.

.

.

Írta:Nyárs Mária

Rossz szokás vagy valami más?

Ujjszopás, körömrágás, önringatás, hajcsavargatás. Általában bosszantó rossz szokásként gondolunk ezekre a tevékenységekre, melyek akár felnőttkorban is tapasztalhatók. Ártalmatlan tevékenységek, rossz szokások, a feszültségoldás eszközei vagy tünetek? 

.

Ujjszopás, önringatás, körömrágás

A csecsemőkor általános, természetes jelensége az ujjszopás. Az élet első heteiben a csecsemők véletlenül találják meg kezükkel a szájukat, később már tudatos cselekvéssé válik az ujjszopás.

Nem ritka csecsemőkorban az önringatás, azaz valamilyen ismétlődő, ritmusos tevékenység végzése, például fejhimbálás, a karok ritmusos mozgatása, vagy akár az egész test folyamatos ringatása. Ezek a mozgások egészséges fejlődés esetén a csecsemőkor végére fokozatosan meg is szűnnek.

Óvodás korba lépve az ujjszopást felválthatja a körömrágás. Olyan gyerekeknél is felléphet, akik korábban nem szopták ujjukat. A körömrágás 4 éves kor előtt nem jelentkezik, olykor csak átmeneti, máskor tartóssá válik. Nagyobb gyermekek körében szintén gyakori, sőt, felnőttkorban is előforduló „rossz szokás”.

Körömrágás, hajcsavargatás, önringatás, ujjak tördelése, valójában nem egyszerűen rossz szokások. Örömkereső cselekvésből a feszültségoldás eszközévé alakulnak, de komoly tünetté is fejlődhetnek.

.

A szorongás jele

Az ujjszopás és önringatás funkciójukat tekintve rokon jelenségek, 2-3 éves korig nem tekinthetők kórosnak. Nagyjából másfél éves korig a baba számára a száj, a szopás a kielégülés és az öröm forrása, ilyenkor az ujjszopás a baba örömkereső tevékenységének a jele. Az önringatással együtt más szerepe  is van: az önmegnyugtatás. Amikor a pici magára marad, vagy éppenséggel túl sok az inger körülötte, szorongást, félelmet él meg, belső nyugalmi állapotának megteremtéséhez alkalmazza mindkét tevékenységet. Amikor járni kezd, a motoros aktivitás megnövekedésével általában már ritkulnak, elalvásnál, önmegnyugtatásként azonban még sokáig jellemzők lehetnek.

Óvodás korban átmenetileg vissza is térhetnek, betegség, fáradtság idején, megterhelést jelentő helyzetekben.  Nem igényel különös figyelmet, ha csak ilyen esetekben jelentkeznek, azonban ha eluralkodnak, túlzott méreteket öltenek, akkor komoly belső szorongásra figyelmeztetnek. Olyan jelek, melyek a szülő-gyerek kapcsolat zavarára, a kötődés hiányára, súlyos érzelmi elhanyagoltságra utalnak. Más tünetek mellett az értelmi fogyatékosság, illetve az autizmus kísérő jelenségei  is lehetnek.

A körömrágás észrevehetően erősödik félelemmel teli helyzetekben, izgalmi állapotokban.  Mindig a gyermek szorongásának jele. Óvodás korban a szülőtől való elszakadás, a szülő elvesztésének gondolata hordozza a legtöbb félelmet. Iskolás korban a megnövekedett követelmények és elvárások, az ezeknek való megfelelés igénye adja hátterét, azonban okai között megtalálható a gyermek életében bekövetkezett bármilyen változás, melyet nehezen tud feldolgozni. Testvér születése, költözés, a szülők konfliktusa, mind kibillenthetik belső egyensúlyából.

Érdemes tudni, hogy körömrágás elfojtott, önmaga felé fordított agressziót is magában hordoz, mely a kemény, szigorú szülők vagy nevelők felé nem nyilvánulhat meg. Még erőteljesebb indulatról árulkodnak az olyan tevékenységek, melyekkel a gyerek önmagának okoz fájdalmat. A hajtépkedés, szájharapdálás, ujjak tördelése, a fej falba verése olyan tünetek, melyek minden esetben a szakember segítségét igénylik, csakúgy, mint az állandósult, kóros  körömrágás.

.

Mi a teendő?

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt létszükséglet a biztonság, az elfogadás, a szeretet megtapasztalása. Legyünk érzelmileg elérhetők gyerekeink számára. Túlzott szigorral ne szaporítsuk a szorongáskeltő helyzeteket. Nem szerencsés, ha folyton rászólunk, ha erőszakosan akarjuk leszoktatni a számunkra bosszantó, a gyerek számára viszont önvigasztaló, megnyugtatást jelentő ténykedéséről. Ehelyett gondoljuk végig, mi történt az életében, mi lehet számára a feszültség forrása?  Nem várunk-e túl sokat tőle? Kap-e tőlünk elég figyelmet és törődést? Jut-e idő önfeledt együttlétre, játékra, elalvás előtti mesére, dúdolgatásra?  Ha e kérdések végiggondolása után sem találjuk a „rossz szokások” okát, kérjük szakember segítségét a probléma feltárásához és orvoslásához.
.
Szerző: Nyárs Mária
2011. június
.
Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.
.

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.