Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Archívum: Gyermeknevelés

Írta:Nyárs Mária

Az ünnep üzenete

Az ünnep üzenete

Mikulás, Karácsony, Szilveszter, az év utolsó hónapja bővelkedik különleges napokban. Kicsiknek és nagyoknak egyformán kiemelkedik közülük az év legvarázsosabb ünnepe: Karácsony. Már hetekkel előtte készülünk rá, ajándékokat vásárolunk vagy készítünk, különös izgalommal várjuk. Miért olyan fontos ünnep Karácsony? Mit üzenünk vele a gyerekeknek?

A keresztény vallásos családokban Karácsonykor Jézus születését ünneplik. Sokan követik ezt a tradíciót a vallás gyakorlása nélkül is, mások pedig egyszerűen a szeretet, a család ünnepeként tartják számon.Karácsonyt hosszú ráhangolódás előzi meg, Advent időszaka, mely a keresztény felfogás szerint a várakozást jelenti Jézus eljövetelére.  Advent azonban vallási üzenete nélkül is valami szép, valami csoda bekövetkezését ígéri, hiszen az óvodás kisgyerek mágikus, csodákkal teli világában Karácsony is valami titokzatos csoda, melynek könnyen átadja magát az erre az életkorra jellemző sajátos kettős tudattal, ahol a valóság és a képzelet világa egyszerre jelenlévő, nem különül el élesen.

.

Foto: Tom Clare

.

Várakozás, öröm, ajándék

Már az ünnepre készülés ideje is izgalmakkal, örömökkel teli. Az ünnepvárásban észrevétlenül tanítjuk meg a kisgyereknek, hogyan öltöztethetjük ünneplőbe a szívünket. Megtanulja, ahogyan kiemeljük az ünnepet a napok sokaságából, ahogyan különlegessé tesszük, ahogyan tartalmat és jelentést adunk az ünnepnapoknak. Türelmet a várakozás feszültségéhez, az idő tagolását. A másikra figyelést, az adás örömét és jelentőségét. Azt tanulja meg, amit közvetítünk számára, amit nekünk jelent az ünnep. Ezeknek a heteknek a közös készülődése, az ünnepi sütemények készítése, adventi gyertyák gyújtása, az ajándékkészítés olyan együttes élményt képvisel, melynek érzelmi töltése igen nagy, így önmagában is érzelmi táplálék minden gyereknek. Nincs ez másképp Karácsony napjaival sem. A karácsonyi csoda együttes megélése, a ráérős idő, a bensőséges öröm, a karácsonyfa üveggömbjei, ízek, illatok, hangulatok együttesen szerveződnek élménnyé, mely elkísér felnőttkorunkra is. Ezt a csodát vágyjuk felnőttként, ezt szeretnénk szülőként megteremteni gyerekeinknek.  Erről is üzen Karácsony: hogyan kell szeretni és ünnepelni.

Valljuk be, a gyerekek számára az ünnep legfontosabb és elmaradhatatlan része az ajándék. Milyen a jó ajándék?  Minden gyereknek -és felnőttnek- a „szeretve vagyok”, a „jó vagyok” biztonságot adó érzése a legnagyobb ajándék. Jó ajándék az, ami nem pénzben kifejezett értékével helyettesíti szeretetünket. A jó ajándék személyre szabott, odafigyelésről szól.  Meglepetés, titkos vágyak megvalósulása, de megtanít a vágyaknak határt szabni. Felnőttként talán tudjuk, talán hangoztatjuk is, hogy a meghittség, az együttes öröm, az érzelmi odafordulás a tárgyaknál sokkal fontosabb, mégis könnyen elcsábít bennünket a csillogó kirakatok és harsány reklámok kínálata. Ne a külsőségekre helyezzük a hangsúlyt, ne ez legyen az ünnep lényege.

.

Szokások, hagyományok

Minden családban megtalálhatók a Karácsonyhoz kapcsolódó egyéni szokások. Vendégségbe megyünk vagy vendéget várunk, együtt díszítjük a kisgyerekkel a karácsonyfát vagy a nagyszülőkre bízzuk őt erre az időre, a Jézuska hozza az ajándékot vagy a szülők veszik, halat főzünk vagy töltött káposztát, ezek a részletek mind egy-egy elemét képezik családi hagyományainknak. A karácsonyi készülődésben vállalt munkamegosztástól elkezdve, az ünnepi menün, karácsonyi dalokon, ajándékozási szokásokon keresztül az éjféli mise szertartásáig családonként eltérő rituálék jellemzőek. Értékként adódnak át egyik nemzedékről a másikra, itt-ott kicsit átalakulva, új elemekkel bővülve. Családi hagyományaink a „mi vagyunk” érzését nyújtják. Fokozzák az összetartozás érzését, részét képezik a családi identitásunknak, erősítik a család biztonságot adó belső erejét, fogódzót adnak a hétköznapokban. Minden családi ünnep, így Karácsony is ezzel az erővel tudja növeszteni a gyermeki lelket.

Az ünnep szépségét, hangulatát mi felnőttek formáljuk. Az adventi gyertyák ígérete szerint Karácsony a szeretet és az öröm megérkezése. Beköszönt-e hozzánk, megteremtjük-e ennek erőt adó csodáját, az rajtunk, szülőkön múlik.

.

Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.

.

Írta:Nyárs Mária

Agresszivitás óvodáskorban

Agresszivitás óvodáskorban

Az agresszív viselkedést sokan, sokféle megközelítésben kutatták, napjainkban pedig különösen nagy figyelemben részesül a gyermekkori agresszivitás jelensége. Értelmezik frusztrációra adott válaszként vagy  tanulás útján elsajátított magatartásformaként. Kialakulásában a gyermeket érő környezeti hatások meghatározó jellege mellett veleszületett tényezőként a temperamentumnak is szerepet tulajdonítanak.

Az első dühreakciók már csecsemőkorban megjelennek, amikor a baba akadályoztatva van valaminek a megszerzésében, nem tudja kivitelezni valamely szándékát vagy hirtelen megszakad egy kellemes tevékenysége. Ilyenkor hevesen rúgkapál, haragos sírásra fakad. Később, másfél éves kora körül még látványosabban reagál a korlátozásra és akadályoztatásra. Üt, rúg, harap, földre veti magát. Ekkor már megjelenhet agresszív cselekvésében a tudatosság.

A két éves kor körüli heves dühkitörések jó esetben fokozatosan  lecsengenek, azonban a nyafogásban, durcásságban megjelennek az agresszió szimbolikus formái, majd hamarosan már szavakba is tudják önteni haragjukat.

Óvodás korra az agresszív megnyilvánulások széles repertoárja alakulhat ki egy-egy gyermekben.  Megüti testvérét, erőszakos más gyerekekkel, csíp, rúg, verekszik, bosszantja társait, tönkreteszi a többiek játékát, csúnyán beszél, csúfolódik. És míg korábban a düh a cél elérésnek meghiúsulásából fakadt, most már tudatos bántó szándék is benne van egy-egy cselekvésében. Az agresszív viselkedés lényegi mozzanata a támadó jellegű, fájdalmat, sérelmet okozó szándék.

Az agresszív viselkedés okai

Hogyan lesz a baba akadályoztatásra adott dühös reakciójából  indulat által vezérelt, fájdalmat okozó agresszivitás?

Az óvodáskorú kisgyermekre az énközpontú, egocentrikus gondolkodás jellemző. A különböző helyzeteket csak saját nézőpontjából képes szemlélni, társai szempontjait nem tudja figyelembe venni, viselkedését az örömelv vezérli, vágyait azonnal szeretné kielégíteni. A frusztrációt, késleltetést, a vágyak halasztását nehezen tűri. Indulatainak  szabályozása, az önuralom gyakorlása, agresszív késztetéseinek korlátozása még sokszor problémás.  Énje még kialakulatlan, a szülők által képviselt normákból épülő lelkiismerete 3 éves korától kezd formálódni.

A korai agresszív késztetések fennmaradásában, megerősödésében vagy megszűnésében a nevelésnek döntő szerepe van.  Már a dackorszakban elindulhat az agresszivitás irányába ható fejlődésmenet, ha a szülők indulatosan kezelik a kisgyerek első akarati törekvéseit, a szülői bánásmód pedig később is meghatározó az agresszivitás szempontjából.  A gyerek agresszív megnyilvánulásai nem mások, mint környezeti hatásokra adott reakciók. A  durva, erőszakos magatartású gyerekek többnyire olyan családban élnek, ahol a felnőttekre ugyanez a viselkedés jellemző.  Az indulatait kezelni nem tudó, fenyegető, bántalmazó szülő példa a gyermek számára, aki nem tud mást tenni, megtanulja ezt a viselkedést, sérelmeit pedig gyakran gyermektársain torolja meg. A gyermeki agresszió forrása elsősorban a fizikai bántalmazás, az érzelmek nélküli, elutasító családi légkör. A túlzott szigor és büntetés, vagy ellenkezőleg, a korlátok és szabályok teljes hiánya ugyancsak fokozza a gyermek agresszivitását. A fizikai bántalmazás mellett romboló hatású a megszégyenítő becsmérlés, lekicsinylés, gúnyolódás, azaz a felnőttek szavakkal kifejezett agressziója.

A gyerekek elsősorban szüleik viselkedését utánozzák, de másolandó mintát jelentenek számukra életük más szereplői, óvodás társak, olykor nevelők, és nem utolsó sorban a rajzfilmek és számítógépes játékok kedvenc harcos hősei.

Mit tegyünk?

Az agresszív viselkedés elkerülésében legfontosabb az elfogadó, meleg, biztonságos korlátokat állító, világos elvárásokat közvetítő otthoni légkör, ahol a felnőttek maguk is oly módon viselkednek, ahogy a kicsiktől elvárják, és ahol a gyermek szabadon kifejezheti haragját. Ennek megfelelő módjára természetesen nekünk kell őt megtanítanunk. Büntetés helyett célravezetőbb a helyes viselkedést megerősítő dicséret. Ha mégis büntetést kell alkalmaznunk, nem mindegy, hogyan tesszük. A „rossz vagy” kifejezés helyett mindig csak az adott cselekvést ítéljük el. A kirótt büntetés mellé magyarázzuk meg, miért kapja, mi volt a helytelen és hogyan kellett volna viselkednie.

Nyárs Mária

pszichológus

 .

Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.

.

 

 

Írta:Nyárs Mária

Rossz szokás vagy valami más?

Ujjszopás, körömrágás, önringatás, hajcsavargatás. Általában bosszantó rossz szokásként gondolunk ezekre a tevékenységekre, melyek akár felnőttkorban is tapasztalhatók. Ártalmatlan tevékenységek, rossz szokások, a feszültségoldás eszközei vagy tünetek? 

.

Ujjszopás, önringatás, körömrágás

A csecsemőkor általános, természetes jelensége az ujjszopás. Az élet első heteiben a csecsemők véletlenül találják meg kezükkel a szájukat, később már tudatos cselekvéssé válik az ujjszopás.

Nem ritka csecsemőkorban az önringatás, azaz valamilyen ismétlődő, ritmusos tevékenység végzése, például fejhimbálás, a karok ritmusos mozgatása, vagy akár az egész test folyamatos ringatása. Ezek a mozgások egészséges fejlődés esetén a csecsemőkor végére fokozatosan meg is szűnnek.

Óvodás korba lépve az ujjszopást felválthatja a körömrágás. Olyan gyerekeknél is felléphet, akik korábban nem szopták ujjukat. A körömrágás 4 éves kor előtt nem jelentkezik, olykor csak átmeneti, máskor tartóssá válik. Nagyobb gyermekek körében szintén gyakori, sőt, felnőttkorban is előforduló „rossz szokás”.

Körömrágás, hajcsavargatás, önringatás, ujjak tördelése, valójában nem egyszerűen rossz szokások. Örömkereső cselekvésből a feszültségoldás eszközévé alakulnak, de komoly tünetté is fejlődhetnek.

.

A szorongás jele

Az ujjszopás és önringatás funkciójukat tekintve rokon jelenségek, 2-3 éves korig nem tekinthetők kórosnak. Nagyjából másfél éves korig a baba számára a száj, a szopás a kielégülés és az öröm forrása, ilyenkor az ujjszopás a baba örömkereső tevékenységének a jele. Az önringatással együtt más szerepe  is van: az önmegnyugtatás. Amikor a pici magára marad, vagy éppenséggel túl sok az inger körülötte, szorongást, félelmet él meg, belső nyugalmi állapotának megteremtéséhez alkalmazza mindkét tevékenységet. Amikor járni kezd, a motoros aktivitás megnövekedésével általában már ritkulnak, elalvásnál, önmegnyugtatásként azonban még sokáig jellemzők lehetnek.

Óvodás korban átmenetileg vissza is térhetnek, betegség, fáradtság idején, megterhelést jelentő helyzetekben.  Nem igényel különös figyelmet, ha csak ilyen esetekben jelentkeznek, azonban ha eluralkodnak, túlzott méreteket öltenek, akkor komoly belső szorongásra figyelmeztetnek. Olyan jelek, melyek a szülő-gyerek kapcsolat zavarára, a kötődés hiányára, súlyos érzelmi elhanyagoltságra utalnak. Más tünetek mellett az értelmi fogyatékosság, illetve az autizmus kísérő jelenségei  is lehetnek.

A körömrágás észrevehetően erősödik félelemmel teli helyzetekben, izgalmi állapotokban.  Mindig a gyermek szorongásának jele. Óvodás korban a szülőtől való elszakadás, a szülő elvesztésének gondolata hordozza a legtöbb félelmet. Iskolás korban a megnövekedett követelmények és elvárások, az ezeknek való megfelelés igénye adja hátterét, azonban okai között megtalálható a gyermek életében bekövetkezett bármilyen változás, melyet nehezen tud feldolgozni. Testvér születése, költözés, a szülők konfliktusa, mind kibillenthetik belső egyensúlyából.

Érdemes tudni, hogy körömrágás elfojtott, önmaga felé fordított agressziót is magában hordoz, mely a kemény, szigorú szülők vagy nevelők felé nem nyilvánulhat meg. Még erőteljesebb indulatról árulkodnak az olyan tevékenységek, melyekkel a gyerek önmagának okoz fájdalmat. A hajtépkedés, szájharapdálás, ujjak tördelése, a fej falba verése olyan tünetek, melyek minden esetben a szakember segítségét igénylik, csakúgy, mint az állandósult, kóros  körömrágás.

.

Mi a teendő?

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt létszükséglet a biztonság, az elfogadás, a szeretet megtapasztalása. Legyünk érzelmileg elérhetők gyerekeink számára. Túlzott szigorral ne szaporítsuk a szorongáskeltő helyzeteket. Nem szerencsés, ha folyton rászólunk, ha erőszakosan akarjuk leszoktatni a számunkra bosszantó, a gyerek számára viszont önvigasztaló, megnyugtatást jelentő ténykedéséről. Ehelyett gondoljuk végig, mi történt az életében, mi lehet számára a feszültség forrása?  Nem várunk-e túl sokat tőle? Kap-e tőlünk elég figyelmet és törődést? Jut-e idő önfeledt együttlétre, játékra, elalvás előtti mesére, dúdolgatásra?  Ha e kérdések végiggondolása után sem találjuk a „rossz szokások” okát, kérjük szakember segítségét a probléma feltárásához és orvoslásához.
.
Szerző: Nyárs Mária
2011. június
.
Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.
.

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.