Félelmek, szorongások

Írta:Nyárs Mária

Félelmek, szorongások

Félelmek, szorongások

A 4 éves Fanni kutyáktól fél. Pánikszerű sírással reagál a kutyaugatásra.   Kittiben  a boszorkány emlegetése kelt félelmet,  Sára a sötétségtől és az ablakon bekukucskáló zöld szellemtől retteg.  Porszívó, tűzijáték hangja, üveges szekrényben verdeső madár, a fürdőkád lefolyója, sötétben kígyóvá változó szőnyegrojt, végeérhetetlen a gyermeki félelmek sora.

A félelemre általában káros jelenségként gondolunk, holott törvényszerűen hozzátartozik a fejlődéshez. Felhívja figyelmünket a veszélyre, segít elkerülni a fenyegető helyzeteket. A gyerekek az értelmi és lelki fejlődés során más-más félelmeket élnek meg. Az életkor változásával alakul a félelem és szorongás átélése és kifejezése is. A néhány hónapos csecsemőben a váratlan inger, például hangos zaj, egy hirtelen mozdulat ébreszt félelmet, és hangos sírással reagál. 7-8 hónapos korban jelenik meg az idegenektől és a szokatlantól való félelem, mely előfutára a szeparációs szorongásnak. A félelmek ekkor konkrét tárgyhoz, eseményhez kötődnek. Fájdalmas orvosi beavatkozáshoz, villámláshoz, hangosan csaholó kutyához, az anyától való elváláshoz.  Nagyjából 2,5- 3 éves kortól a szorongások egy másik típusa is megjelenik a szimbolikus félelmek formájában, melyet a szörnyek, szellemek, fantázialények képviselnek.

Szeparációs szorongás

A szeparáció, a magára maradottság, elhagyatottság ősi, általános félelem. A szeparációs szorongás abban az életkorban jelenik meg először, amikor a gyermeki lélek  kibontakozik az anyával való egységből,  amikor képes önmagát a másiktól elkülöníteni.  7-8 hónapos kortól a fejlődést kísérő, természetes félelem, melyet a szülőtől való elválás vált ki. A csecsemő sírni kezd, ha anyja eltűnik látóteréből, a nagyobbacska gyermek folyamatosan igényli a jelenlétét, nem akar eltávolodni az anyától, fél az elalvástól.  Zavartalan fejlődés és megfelelő anya-gyerek kötődés esetén 3 éves korra csökken, azonban a közösségbe kerülés ismét felerősíti a szeparációs félelmeket. Az óvodában csimpaszkodik a szülőbe, kétségbeesetten tiltakozik az elszakadásra, hangos zokogással válik el tőle. Az első hetekben mindez teljesen normális, azonban a beszoktatás időszaka után már indokolatlan szorongásra figyelmeztet, ha nem akar óvodába menni, rosszkedvű reggelenként, hasa fáj, az óvodában pedig játék helyett szomorkásan gubbaszt egész nap.  A túlzott mértékű szeparációs szorongás fennmaradásához általában az édesanya saját szorongása, túl szoros kötődés, szülői aggodalmaskodása járul hozzá.

Szörnyek, szellemek, boszorkányok

A 3 éves kisgyerek képzeletében megelevenednek a mesék alakjai, boszorkányok, szörnyek, szellemek. Képzeletvilága és az objektív valóság nem különül el élesen. Egyszerre tudja, hogy fantáziájának alakjai nem léteznek, és hiszi, hogy valóságossá tudnak válni. Az éjszaka sötétjében kígyóvá változik a szőnyegrojt, szellem lesz  a bizonytalan körvonalú árnyékból, szörnyeteg szemével néz az utcáról beszűrődő távoli fény. Ezek a félelmek a gyermeki világkép természetes kísérői, intenzív erővel képesek megjelenni, az iskoláskor kezdetére azonban veszítenek erejükből. A szimbolikus félelmek mögött gyakran más jelenség áll, így elfedik a tényleges kiváltó okot.  Az ijesztő fantázialények nem ritkán a gyermek környezetének egy-egy valós személyét, mindennapjainak valamilyen konfliktusát tükrözik. A boszorkány szimbolizálhatja a fenyegető anyát, a kutyaugatás a szülők hangos veszekedését. Az ilyen típusú szorongások csak az eredeti ok feltárásával oldódnak.

Az óvodás kisgyermek gyakran éretlen viselkedésformákkal, egy korábbi fejlettségi szintre történő visszacsúszással védekezik a szorongás ellen. A korábban már szobatiszta apróság újból bepisil, körmét rágja, felriad rossz álmából, nem tud elaludni.

A gyermekkori félelmek minden helyzetre kiterjedő általános szorongássá növekedhetnek. A túlzott mértékűre duzzadt, aktivitást bénító irreális szorongás mindenképpen ártalmas.  Talaját képezheti a később megjelenő szorongásos zavaroknak, felnőttkorban is meghatározhatja életünket, kapcsolatainkat, a világhoz való viszonyulásunkat.  Ha felerősödnek a fejlődést normálisan kísérő gyermeki szorongások, tartósan tapasztaljuk ezeket a tüneteket, kérjük mindenképpen szakember segítségét.

 

 

 

Szerző

Nyárs Mária subscriber

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.