Rossz szokás vagy valami más?

Írta:Nyárs Mária

Rossz szokás vagy valami más?

Ujjszopás, körömrágás, önringatás, hajcsavargatás. Általában bosszantó rossz szokásként gondolunk ezekre a tevékenységekre, melyek akár felnőttkorban is tapasztalhatók. Ártalmatlan tevékenységek, rossz szokások, a feszültségoldás eszközei vagy tünetek? 

.

Ujjszopás, önringatás, körömrágás

A csecsemőkor általános, természetes jelensége az ujjszopás. Az élet első heteiben a csecsemők véletlenül találják meg kezükkel a szájukat, később már tudatos cselekvéssé válik az ujjszopás.

Nem ritka csecsemőkorban az önringatás, azaz valamilyen ismétlődő, ritmusos tevékenység végzése, például fejhimbálás, a karok ritmusos mozgatása, vagy akár az egész test folyamatos ringatása. Ezek a mozgások egészséges fejlődés esetén a csecsemőkor végére fokozatosan meg is szűnnek.

Óvodás korba lépve az ujjszopást felválthatja a körömrágás. Olyan gyerekeknél is felléphet, akik korábban nem szopták ujjukat. A körömrágás 4 éves kor előtt nem jelentkezik, olykor csak átmeneti, máskor tartóssá válik. Nagyobb gyermekek körében szintén gyakori, sőt, felnőttkorban is előforduló „rossz szokás”.

Körömrágás, hajcsavargatás, önringatás, ujjak tördelése, valójában nem egyszerűen rossz szokások. Örömkereső cselekvésből a feszültségoldás eszközévé alakulnak, de komoly tünetté is fejlődhetnek.

.

A szorongás jele

Az ujjszopás és önringatás funkciójukat tekintve rokon jelenségek, 2-3 éves korig nem tekinthetők kórosnak. Nagyjából másfél éves korig a baba számára a száj, a szopás a kielégülés és az öröm forrása, ilyenkor az ujjszopás a baba örömkereső tevékenységének a jele. Az önringatással együtt más szerepe  is van: az önmegnyugtatás. Amikor a pici magára marad, vagy éppenséggel túl sok az inger körülötte, szorongást, félelmet él meg, belső nyugalmi állapotának megteremtéséhez alkalmazza mindkét tevékenységet. Amikor járni kezd, a motoros aktivitás megnövekedésével általában már ritkulnak, elalvásnál, önmegnyugtatásként azonban még sokáig jellemzők lehetnek.

Óvodás korban átmenetileg vissza is térhetnek, betegség, fáradtság idején, megterhelést jelentő helyzetekben.  Nem igényel különös figyelmet, ha csak ilyen esetekben jelentkeznek, azonban ha eluralkodnak, túlzott méreteket öltenek, akkor komoly belső szorongásra figyelmeztetnek. Olyan jelek, melyek a szülő-gyerek kapcsolat zavarára, a kötődés hiányára, súlyos érzelmi elhanyagoltságra utalnak. Más tünetek mellett az értelmi fogyatékosság, illetve az autizmus kísérő jelenségei  is lehetnek.

A körömrágás észrevehetően erősödik félelemmel teli helyzetekben, izgalmi állapotokban.  Mindig a gyermek szorongásának jele. Óvodás korban a szülőtől való elszakadás, a szülő elvesztésének gondolata hordozza a legtöbb félelmet. Iskolás korban a megnövekedett követelmények és elvárások, az ezeknek való megfelelés igénye adja hátterét, azonban okai között megtalálható a gyermek életében bekövetkezett bármilyen változás, melyet nehezen tud feldolgozni. Testvér születése, költözés, a szülők konfliktusa, mind kibillenthetik belső egyensúlyából.

Érdemes tudni, hogy körömrágás elfojtott, önmaga felé fordított agressziót is magában hordoz, mely a kemény, szigorú szülők vagy nevelők felé nem nyilvánulhat meg. Még erőteljesebb indulatról árulkodnak az olyan tevékenységek, melyekkel a gyerek önmagának okoz fájdalmat. A hajtépkedés, szájharapdálás, ujjak tördelése, a fej falba verése olyan tünetek, melyek minden esetben a szakember segítségét igénylik, csakúgy, mint az állandósult, kóros  körömrágás.

.

Mi a teendő?

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt létszükséglet a biztonság, az elfogadás, a szeretet megtapasztalása. Legyünk érzelmileg elérhetők gyerekeink számára. Túlzott szigorral ne szaporítsuk a szorongáskeltő helyzeteket. Nem szerencsés, ha folyton rászólunk, ha erőszakosan akarjuk leszoktatni a számunkra bosszantó, a gyerek számára viszont önvigasztaló, megnyugtatást jelentő ténykedéséről. Ehelyett gondoljuk végig, mi történt az életében, mi lehet számára a feszültség forrása?  Nem várunk-e túl sokat tőle? Kap-e tőlünk elég figyelmet és törődést? Jut-e idő önfeledt együttlétre, játékra, elalvás előtti mesére, dúdolgatásra?  Ha e kérdések végiggondolása után sem találjuk a „rossz szokások” okát, kérjük szakember segítségét a probléma feltárásához és orvoslásához.
.
Szerző: Nyárs Mária
2011. június
.
Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.
.

Szerző

Nyárs Mária subscriber

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.