Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Gyermekkori szexualitás

Írta:Nyárs Mária

Gyermekkori szexualitás

Fogdossa a fütyijét, simogatja a nemi szervét, mutogatja magát az óvodában. Abnormális ez? Rossz szokás? Betegség előjele? Egyik sem. A kisgyerek az átlagos fejlődés lépcsőfokait járja.

 

Ultrahangos felvételek bizonyítják, hogy a fiúknak már a magzati létben van erekciójuk. Csecsemőkorban is gyakran megfigyelhető kisfiúknál a merevedés. Kislányok esetében ugyan nem ilyen látványos jelenség, de ők is rendelkeznek az erotikus örömök megélésének képességével. Pelenkázás, fürdetés közben olyan ingerek érhetik a babákat, melyek hatására az erotikus izgalom jeleit mutatják. Hasonló reakciót tudnak átélni rugdalózás, a ruha testhez dörgölődése, vagy akár lázmérés során.

A nemi szervek babrálása már hat hónapos kortól megfigyelhető mindkét nemnél. 3-5 éves korban intenzívebbé válik az intim testrészekkel  való foglalatosság, majd átmenetileg elcsitul,  a serdülőkor táján aztán  újból jelentőssé válik.

A serdülőkor szexuális jelenségeit többnyire már elfogadják a szülők, a kisgyerekkori nemi késztetések jelei előtt azonban gyakran értetlenül szorongva állnak.

 

Örömszerzés, kíváncsiskodás

A lélektan autoerotizmusnak nevezi azokat a tevékenységeket, melyek során a csecsemő majd a kisgyerek a saját testén találja meg az öröm forrásait.

Az élet első időszakában a szopáson keresztül a száj az öröm forrása, az úgynevezett erogén zóna. 1,5-2 éves kor tájékán, a szobatisztaság kialakulásának idején a végbél és környéke válik autoerotikus izgalmakat nyújtó területté, 3-5 éves korban pedig már a nemi szervek képezik az örömszerzés és kíváncsiskodás tárgyát. Minden kisgyerek megismerkedik ezekkel az örömökkel. Kezdetben véletlenül jut el nemi szerve érzékenységének felfedezéséhez, majd miután megtapasztalja, hogy kellemes érzés, már szándékosság is vezeti, ismételgeti. Fogdossa, simogatja a nemi szervét, a lábai közé szorítja a takarót, dörgölőzik az ágyhoz, változatos tevékenységekkel idézi elő magának az érzéki izgalmat, ami azonban legtöbbször nem jár orgazmussal. A kisgyerek nincs tudatában annak, hogy valamiféle szexuális tevékenységet végez, amikor játszik nemi szervével,  egyszerűen csak élvezi a kellemes érzéseket. Ugyanúgy, ahogy csecsemőként játszik a végtagjaival, a hangjával, vagy ahogy már járni tudó kisdedként örömet talál a mozgásban, élvezi a szaladgálást, hintázást, ugrabugrálást. Felfedezi testét, játszik a különböző testrészeivel, örömet szerez magának.

Mindez egészséges, normális tevékenységnek számít, a fejlődés elengedhetetlen velejárója, szülői riadalmak többnyire feleslegesek.

 

Mit tegyünk?

Sok szülőt megriaszt, amikor e szexuális játékokat észreveszi kisgyerekén.  Fontos tisztában lenni azzal, hogy az öningerlés nem káros az egészségre,  nem vezet szexuális eltévelyedéshez vagy betegséghez. Ami ártalmassá teheti, az saját szülői reagálásunk.

Szülőként el kell fogadnunk, hogy már nagyon korán vannak a kicsiknek szexuális jellegű késztetései. Ne tekintsük rosszalkodásnak, bűnnek. Kezeljük természetesen, ne tabuként. Nyugodtan engedjük, normális fejlődés esetén magától abba fogja hagyni.

Ha azon kapjuk, hogy nemi szervével játszik, ne szóljunk rá durván. A tiltás, megszégyenítés, büntetés nem a megfelelő szülői reagálás. Nyugodtan, határozottan  beszéljük meg a kicsivel, hogy a nemi szervekkel való játék olyan intim tevékenység, ami nem tartozik másokra. Természetes dolog, amit csinál, nem baj, ha intim testrészéhez nyúl, de azt várjuk tőle, hogy csak olyankor tegye, amikor egyedül van, nem látja más.

Ne büntetéssel, fenyegetéssel kívánjuk leszoktatni ezekről az örömökről,  mert így olyan bűntudatot és szorongást ébresztünk benne, mely felnőttkori szorongások, szexuális gátlások alapjává válhat.

 

Amikor mégis aggódni kell

A kisgyerekek nemi szervükkel kapcsolatos játékai a fejlődés normál velejárójaként tekinthetők, azonban halmozódásuk pszichés zavarra utalhat. Amikor a kisóvodás kritikátlanul mások jelenlétében ingerli önmagát, amikor ez a tevékenység helyettesít egyéb játékokat, amikor a figyelmét nem köti le más, akkor olyan tünetről van szó, mellyel érdemes szakemberhez fordulni. A túlzásba vitt öningerlés súlyos belső szorongást jelez, érzelmi hiányokra utal, ha a gyerek a saját testén kívül nem talál más örömforrást. A kicsi életében feltehetően hiányzik a védettség, biztonság, a szeretet.

.

Hozzászóláshoz, Nyárs Mária pszichológus szakértőnk elérhetőségéhez kattintson ide.

.

Szerző

Nyárs Mária subscriber

Copy Protected by Chetan's WP-Copyprotect.